Közlési feltételek

NEMZET ÉS BIZTONSÁG – BIZTONSÁGPOLITIKAI SZEMLE. A NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM LEKTORÁLT BIZTONSÁGPOLITIKAI FOLYÓIRATA

Közlési feltételek

A Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle folyamatosan fogad be releváns szakmai publikációkat, elsősorban kül-, biztonság- és védelempolitikai témájú, elemző szemléletű szakcikkeket, melyek ideális terjedelme 40.000–80.000 karakter közötti. A folyóirat Kitekintő rovata befogad az állami szereplők szempontjából stratégiai relevanciával bíró rendvédelmi és közigazgatás-tudományi kérdéseket vizsgáló cikkeket is.

A közlésre szánt cikkeket a nemzetesbiztonsag@uni-nke.hu e-mail címen fogadjuk és a megrendelés nélkül közlésre küldött kéziratokat lehetőségeink szerint gondozzuk. A megjelenésről a szerkesztőbizottság javaslatára két szakmai lektor független véleménye alapján a főszerkesztő és a rovatvezetők döntenek.

 

A közlésre benyújtott kéziratok formai követelményei az alábbiak:

Főszöveg

A kéziratot számítógépes formában (*.doc vagy *docx), e-mailen, mellékletben kérjük. A szöveget – Times New Roman betűtípust használva – a kurziválásokon és kövérítéseken kívül ne formázzák, a betűnagyság 12-es, a sortávolság másfeles legyen. A szöveget balra zárják, az automatikus elválasztást ne használják.

A kéziratban az évszázadokat – kivéve, ha a hivatkozott mű címében római számokkal szerepelt – arab számmal tüntessék fel.

A közismert rövidítéseket (pl., ti., ill., ún.) a főszövegben és a jegyzetekben is teljes alakban írják ki.

Ügyeljenek a gondolatjel (–), a nagykötőjel (–), illetve a kiskötőjel (-) helyes használatára mind a főszövegben, mind a jegyzetekben. Mivel a nagykötőjel és a gondolatjel hosszúsága azonos, a használatukban a különbség csak annyi, hogy nagykötőjellel fűzzük egymáshoz a valamitől valameddig viszonyt érzékeltető szavakat (például: hétfő–péntek; 9­–17 között; 1848–1849-ben, illetve típusnevekhez a kapcsolódó számot: MiG–29), míg a gondolatjelet általában mondat közbeni beszúráskor használjuk (például: „Egy magyar közvélemény-kutató intézet a napokban tett közzé elemzést arról, hogy a nemzetközi sajtó – benne a francia is – milyen írásokat közölt Magyarországról 2012-ben.”). A nagykötőjel szinte mindig tapad az előtte és az utána álló szóhoz vagy számjegyhez (lásd az előbbi példákat), személynevek között azonban mindig szóköz van (például: Csiki Tamás – Tálas Péter: Stratégiától stratégiáig). A gondolatjel előtt és után mindig szóköz van.

Kérjük, hogy az idegen nevek helyesírásában az eredeti írásmódot, a nem latin betűs nevek átírásában pedig a vonatkozó átírási szabályokat kövessék.

A jegyzeteket lapalji jegyzetként (lábjegyzetként), egyszerűsített bibliográfiai leírásban kérjük megadni. Ebből következően folyóiratok esetében elegendő az évszámot, a folyóiratszámot és az oldalszámot megadni az azonosításhoz, heti- és napilapok esetében pedig a megjelenés dátumát és az oldalszámot.

 

Jegyzetek

Könyvekre való hivatkozás

Minden esetben kérjük a szerzők teljes nevét kiírni. Nem magyar szerzők esetén a vezetéknevet vegyék előre, majd vessző után következzék a keresztnév.

Több szerző esetén elválasztásukra – előtte és utána szóközzel – nagykötőjelet használunk.

A mű címét kurziváljuk. Ezt követi a megjelenés helye, éve, végül kiadója. (Sem a kiadó szót, sem a kiadó cégformáját nem kell megadni, csak a nevét.) Ha nem csak a mű egészére hivatkozunk, ez után következik az oldalszám(ok) megadása.

Példák:

Bayer József: A politikai gondolkodás története. Budapest, 1998, Osiris.

Booth, Ken – Smith, Steve – Zalewski, Marysia: International Theory: Positivism and Beyond. Cambridge, 1996, Cambridge University Press.

Kiss J. László: Változó utak a külpolitika elméletében és elemzésében. Budapest, 2009, Osiris, 305–311. o.

Háromnál több szerző esetén elegendő az első szerző feltüntetése + et al.

Példa:

Dömötör Tekla et al.: A magyar folklór. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó.

Ha szerkesztője van a kötetnek, azt a neve után zárójelben jelezzük: (szerk.) Ha a hivatkozott mű angol, olasz vagy latin nyelvű: (ed. vagy angol könyv és több szerkesztő esetén eds.), ha német, akkor (Hrsg. vagy Hg.), ha francia, akkor (éd.). Ha tanulmánykötetben szereplő cikkre hivatkozunk, a tanulmány címét nem kurziváljuk, csak a műét, amelyben megjelent. Az In-t  (kettőspont és kurziválás nélkül) csak ebben az esetben használjuk, folyóiratban való közlés esetében nem.

Példák:

Gyarmati István: Az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet (EBESZ). In Prandler Árpád (szerk.): Nemzetközi szervezetek és intézmények. Budapest, 2005, Aula.

Wæver, Ole: European Integration and Security: Analysing French and German Discourses on State, Nation, and Europe. In Howarth, David R. – Torfing, Jacob (eds.): Discourse Theory in European Politics: Identity, Policy and Governance.Basingstoke, 2005, Macmillan, 33–67. o.

Szenes Zoltán: A védelempolitika fogalma, tartalma és határai. Nemzet és Biztonság, 2008. 2. sz. 27–35. o.

 

Hivatkozás folyóiratokban megjelent írásra

Ha a cikk folyóiratban, lapban, napilapban, annak online változatában jelent meg, akkor a sajtóorgánum nevét kurziváljuk, a cikk címét nem.

Internetes hivatkozás esetén egyedül a szerzőt, a forrás pontos címét, a honlap nevét és a megjelenés dátumát kérjük megadni, valamint a forrás címéhez rendelt hyperlinkkel annak elérési útvonalát rögzíteni. A dátumot számokkal, a magyar sorrend szerint írják be.

Példák:

Takács Judit: A harccsoport-koncepció és jövője. Nemzet és Biztonság, 2008. 2. sz. 52–63. o.

Maurice Weiss: German Foreign Minister: „A Military Solution Won’t Yield Peace in Syria”Spiegel.de, 2013. 05. 20.

 

Képek, grafikonok, táblázatok felhasználása esetén mindig adják meg a forrást is. Az idegen nyelvű ábrák szövegét magyarul kérjük mellékelni.

Ismétlődő hivatkozás esetén az első hivatkozásnál a fentiek szerint járjon el, a következő alkalomtól kezdve: szerző + a cím rövidítve + i. m. + oldalszám.

Példák:

Tálas Péter: A középhatalmi szerep lehetőségei és korlátai Közép-Európában – a lengyel eset. Védelmi tanulmányok, 40. Budapest, 2000, SVKH, 47. o.

Tálas Péter: A középhatalmi szerep… i. m. 52. o.

Ha közvetlenül egymást követik:

Uo. 57. o.

Ha egy jegyzeten belül ugyanannak a szerzőnek egy másik írására is hivatkoznak, az Uő-t (uő-t) használják (az ő személynévmás, s nem rövidítés, utána nincs pont).