Közlési feltételek

MAGYAR RENDÉSZET – A NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM RENDÉSZETTUDOMÁNYI SZAKMAI FOLYÓIRATA

Közlési feltételek

A szerkesztőség olyan kéziratokat fogad el közlésre, amelyek a rendészeti szervezetek történetéhez, feladataihoz, gyakorlati munkavégzéséhez kötődő tudományterületek – különösen a rendészettudomány – újabb kutatási és szakmai eredményeivel, hazai és nemzetközi tapasztalataival foglalkoznak.

A kéziratok maximális terjedelme 40 000 karakter lehet (beleértve a szóközöket, irodalomjegyzéket, lábjegyzeteket és a két db. rezümét is):

  • Word szövegszerkesztővel készítve (Word-dokumentum), Times New Roman, 12-es betűtípussal, szimpla sortávolsággal, sorkizárással, oldalszámozás nélkül!
  • Az alcímek számozás nélkül, félkövér kiemeléssel, balra helyezve álljanak!
  • A lábjegyzet a lap alján, irodalomjegyzék a közlemény végén (ez sorszámozás nélkül) szerepeljen!
  • Minden felhasznált, említett vagy idézett műre pontosan hivatkozni szükséges (lábjegyzet + irodalomjegyzék), ennek formai követelményeit kérjük betartani (lásd a külön dokumentumban)!
  • Kérjük kerülni a szükségtelen vagy rendhagyó formázásokat, illetve az „egyéni” beállításokat mind a főszöveg, mind a lábjegyzetek tekintetében! Ne használjanak tabulátort, semmilyen élőfejet vagy élőlábat, új bekezdés mindig enterrel kezdődjék!
  • kiemeléshez kérünk csak kurziválást használni; ne legyen aláhúzás, félkövér betűtípus, sem KISKAPITÁLIS!
  • Mellékelni kell a rezümét (rövid összefoglalás, áttekintés) – max. 600-600 karakter:
    • magyar és idegen (elsősorban angol) nyelven (a címet is le kell fordítani)
  • Továbbá a szerző nevét (és postacímét, ahova a tiszteletpéldány küldhető); ha van: rendfokozatát, tudományos fokozatát, beosztását, szolgálati vagy munkahelye megnevezését, telefonszámát és e-mail címét!

A kiadvány fekete-fehér nyomdatechnikával készül, kérjük ezt figyelembe venni. Képet vagy más objektumot (diagram, táblázat) külön fájlban is kérjük csatolni és a szövegben a helyét a fájlnévvel megjelölni.

A szerkesztő szakértőket, tudományos tekintélyeket a szerző személyének ismerete nélküli, ún. „vaklektorálásra” kér fel, majd második körben a kiadó is lektorál, alapvetően nyelvi és stilisztikai szempontból (beleértve az idegen nyelvű rezüméket is). Mindennek célja és irányultsága a szerző segítése, a színvonal biztosítása.

 

LEKTOROKNAK!

Lektornak azt kérjük fel, akit szakértőnek tekintünk, hogy a közlésre benyújtott írásról véleményt mondjon. A dolgozat másoknak való megmutatása növeli annak esélyét, hogy fény derül a hibákra, és a tanács, bátorítás révén ezek javítására sor kerülhet. A lektorálás során a lektor nem tud a szerző kilétéről: a szerző névtelensége a lektor függetlenségét szolgálja, hogy érvényesüljenek a kritikai észrevételek.

A lektor a véleményét a lektori jelentésben foglalja össze:

  • először röviden ismerteti a mű témáját, megítéli szakmai, tudományos színvonalát,
  • ezt követi egy hibajegyzék, a konkrét javítási szükségletek felsorolásával,
  • a lektorálás során a szakmai, tartalmi hibákat kell jelezni (a leadott anyag nyelvi-stilisztikai állapota a nyelvi lektor hatáskörébe tartozik),
  • javasolható a kézirat átdolgozása, a lektornak fontos mérlegelnie, hogy ez a mű hány százalékát érinti.

A lektori vélemények alapján a beérkezett írásról háromféle döntés születhet:

  1. közlésre alkalmas (az esetlegesen javasolt kisebb pontosítások, változtatások elvégzése után);
  2. közlésre alkalmas lehet, amennyiben átdolgozza a megadott javaslatok alapján (ez esetben a szerzőnek nagyobb változtatásokat, az anyag átdolgozását kell elvégeznie, amely után az írást ismételten véleményezzük);
  3. közlésre alkalmatlan (mivel nem illik folyóiratunk profiljába, nem tudományos igényű írás stb.).

A lektor szerepe tanácsadó jellegű, és a szerkesztőt nem kötelezi arra, hogy a bíráló véleményét elfogadja. A közlésre elfogadott írásokat továbbküldjük az olvasószerkesztőnek és a tördelőnek, akik a szerzővel együttműködve elkészítik a szöveg nyomdakész változatát.

A megjelent folyóiratban nyilvánosságra hozzuk a lektor személyét, akinek a munkáját ugyan nem tudjuk honorálni, de így teljesítményét a saját tudományos tevékenységében elszámolhatónak tartjuk.